Könnybe fullad

Tudod, hiányzik a szeretet. Téged nem ölelhetlek, és hiába van mást, őt nem szabad. Mert ha veled csődöt mondok, és összedől a jól felépített légvár, majd átverem magam, és hozzá szaladok. De akkor az addig ölelő karok csodálkozó mozdulattal felemelkednek, gazdájuk kérdőn néz rám, és így szól: Hova szaladsz, hiszen csak játszottunk. Hiszen tudod, hogy nem kellesz, te kis buta.
És akkor összekuporodom, majd megvárom, míg szép lassan könnyeimbe fullad a bánatom, és én is.

Ugyanazt

Rutin

Pénteken pedig mutattam egy-két új fogást a vizsgabiztosnak. Például ha lefulladunk a rámpán, jobb kézzel rántsuk fel a kéziféket, ballal pedig a kormány alatt átnyúlva indítsuk be az autót. Ettől és egyéb ballépéseimtől függetlenül átmentem, ma már a forgalomban riogattam Zugló lakosságát, de hálistennek senkinek nem esett bántódása.

Pénteken a hajnali vizsga után megpróbáltam túlélni a napot egy kis alvással, aztán este Kék Yukban meghallgattuk Hajasbabáék zenekarát. Aztán az este folyamán többször éreztem úgy, hogy elalszom. Helyben. Állva. Persze egész hétvégén nem sikerült kipihennem magam, és azóta is úgy érzem, hogy egy jó 48 órás alvás jót tenne a szervezetemnek. 

Persze ilyenre esély sincs, munka, szövegtanulás, zenekari próba és pénteken koncert. Ja, és edzés, hogy legalább kicsivel nézzek ki jobban pénteken. Hajrá, CR, van itt mit csinálni.

A patkány

Meséltem múltkor Ronnienak, hogy nem tudok aludni az új ágyamon, tök mindegy, mit csinálok. Erre megkérdezte, hogy és hol alszik a tőle kapott Ronnie patkány? Mire mondtam, hogy Ronnie csak akkor nem aludt velem, mikor Kiscsillagnál, meg West kisasszonynál aludtam, meg mikor hanosan csapkodva, bazdmegelve, kurvaanyázva és faszomozva csattogtam fel a galériára, mert nem tudtam elaludni az új ágyban. (azt nem tettem hozzá, hogy januárban, míg nem beszéltünk, minden éjjel magamhoz öleltem és úgy aludtam el)

Ronnie:"akkor nem ez a problema.. pedig mar azt hittem tudom a megoldast"

Hát hiába, szeretjük mi egymást.

Fidesz

Néztük tegnap anyuval a híradót, mondta benne az Erős Antónia, hogy "az MSZP szigorítaná a büntetéseket, a Fidesz szerint ez kevés." 

Mondtam is anyunak, hogy már várom, mikor az Erős Antónia azt olvassa be, hogy "Az MSZP elfogadta a Fidesz javaslatát..." aztán rájöttem, hogy ilyen nem lesz, mert a Fidesz nem nagyon tartózkodik a Parlamentben, de mégis most a vicc kedvéért tegyük fel, hogy. Szóval Erős Antónia felolvassa, hogy "Az MSZP elfogadta a Fidesz javaslatát, a Fidesz szerint ez kevés."

Ön

Majd

Szerelem

A hétvégém meg érdekesen telt, aktivizáltam magam. Dolgoztam, meg pakoltam, voltam Ikeában és Obiban, aztán mivel apu nem ért rá, ez történt. A képeken meg én vagyok.

Vadászidény

Múlt pénteken pedig újra vadászidényt hirdettem a kis vörösre. 

Mivel ugye névnapom volt (és nem vagyok se Dóra, se Dorottya) el is mentünk ünnepelni először anyuval, jó volt az a somlói, tényleg, aztán vezettem picit, utána hazamentem enni, majd visszarohantam a városba, hogy találkozzak Pepita Oféliával és a bátyjával. Beültünk sörözni, aztán kiültünk borozni, szóval jó hangulatban érkeztünk le a Sokszögűbe, ahol azonnal Senki Alfonzba botlottam, meg Mr. Smithbe, aki megkérdezte, hogy fodrásznál voltam-e, mire mondtam neki, hogy már a múlt héten is ilyen volt. Végülis csak majdnem sírva fakadt, mert nem akartam vele lefeküdni, de ilyen apróságokon megint nem akadunk fent. 

Végre sikerült beszélgetni Alfonzzal, olyan volt, mint régen, csak egy apró nagyon ronda hiba volt a dologban, az a lány, akinek bizonyosan komoly belsőértékei vannak, mert szegény nem volt túl szép. Szóval mivel kellő mennyiségű alkohol volt már a kis szervezetemben, meg is kérdeztem Alfonzt, hogy most ő ezt komolyan gondolja-e, hogy ezzel a lánykával ő azt úgy. Mire Alfonz sértetten közölte, hogy márpedig szerinte nincs igazam abban, hogy a kisasszony (terepszínű férfigatyában rendkívülimódon nőiesen felöltözve) nem szép (Alfonznak sem kellett volna annyit innia) és különben is tudom, hogy nem csak arról szól (hát hiszen hogyne, nyilván feleségül akarja venni). Aztán megtárgyaltuk azt is, hogy mi lett a Bosszorgánnyal, aki állítólag végül mégis azonosult a tőlem kapott nevével. Alfonz száját még a "szeretlek" szó is elhagyta, mikor éppen valamiért egymásba gabalyodva álltunk, majd felfedtem előtte valódi érzelmeimet, miszerint rendkívül utálom. Erre kaptam azt a választ, hogy márpedig ő is szeret. Hát persze érdekesen mutatja ki, de mivel naiv vagyok, elhiszem. 

Az esetet többször próbáltam megtárgyalni Esticsillaggal, akinek lett egy utánfutója, úgyhogy kénytelen voltam gyengéd érzelmeimet előtte feltárni, amire persze ő azonnal reagált. Megtudhattam, hogy ha nem vagyok valakibe szerelmes, akkor nem is számít az egész igazán, és egyébként is, válaszoljam már meg azt a kérdést maximum 50 szóban, hogy miért akarok lefeküdni Alfonzzal, ha nem akarok vele járni? Persze az a válasz, hogy "mert ismerem" nem volt elég. Szóval a konklúzió az lett, hogy ha nem akarok járni valakivel, akkor azzal szexelni se akarjak, mert hát az biztos fujj. 

Ezt hosszasan átgondoltam, és arra jutottam, hogy Alfonz ezt nem fogja megúszni. Egyszer már én is megkaphatom, amit akarok, nem?

Ronnie írta

Ezt meg itt Ronnie írta a mai napomról, mert én lusta voltam. Persze kénytelen leszek helyesbíteni, mert ez így nem egészen fedi az igazságot, de szerintem vicces és aranyos. 

"Anyuval ma disznónapot tartottunk. Nem, ez nem része az azóta félbe (negyedbe) hagyott diétának, sőt... De azért finom, nagyon is. Zsír zsírral, máj vérrel és krumplival, na meg kolbásszal... Isteni.
Ronnie-nak megígértem, hogy elintézem a fodrász-problémáját, ugyanis az amúgy iszonyat szexi loboncától akar megszabadulni minden áron.
Én meg nem tudom eldönteni, hogy másnaposan fetrengjek, vagy tovább hallgassam Uglee baromságait, mire végre elküldi azokat a nem éppen szemérmes fotókat. Nehéz az élet, holnap pedig még nehezebb lesz, ugyanis reggel kelek..."

1. Anyu folytatja a diétát, csak nekem lett belőle elegem. A disznó nap, pedig arra utalt, hogy májas hurkát ettem kenyérrel. Meg egy pici kolbászt. 

2. Ronnie hajával minden rendben, tényleg iszonyatosan szexi és én a helyében le se vágatnám. 

3. Nem vagyok másnapos, csak fáradt, mert tegnap este ittam a régi zenekarommal és nem aludtam ki magam. A szemérmetlen képeket meg most nem magyaráznám meg. Legyen elég annyi, hogy nem én vagyok az a tehén, aki szerepel rajtuk. 

Az én szivárványom

Ezt meg itt Életem Értelménél találtam, és azonnal meg is kellett csinálnom. Hogy a marha nagy türelmemet honnan szedték, nem tudom. Nem vagyok türelmes. Nagyon nem.

A tanpálya ördöge

Tegnap voltam először vezetni. Decemberben csak aprót lustultam és nem írtam meg, hogy átmentem a KRESZen, hogy túléltem az elsősegélyt, bár abból még hátravan a vizsga, de nem baj, szóval megvan a KRESZ, és most már vezetek is. Élvezem, mint mindig, nem is lesz itt baj, jobban megy a tolatás is, mint azt az elején gondoltam. Igazából egyelőre minden szép és jó, úgyhogy boldog vagyok. 

Tegnap befejeztem a Mozart golyókat, amik  a mélyhűtőben laktak mióta megcsináltam azokat, amiket Ronnie kapott karácsonykor. Szenvedés volt a javából, ugyanis a csoki folyamatosan odaégett, ahogy olvasztottam, aztán persze nem lett elég, úgyhogy az utolsó Lindt csilis csokiburkot kapott. Szerintem semmiben  nem fog különbözni a többitől, de majd kiderül. 

Tegnap a diétát is jól megszegtem, almaszósz, meg kávé, de mivel almaszószt évek óta nem ettem, muszáj volt egy kicsit, a kávé meg alap, azt nem veheti el tőlem senki. 

Pénteken meg névnapom van, szerencsére szénhidrát nap, szóval süti, sör és parti. Szombaton meg vicces lesz, jönnek át egy jó páran, mi meg max gyümölcsöt ehetünk. Éljen. Nem baj, biztos meglesz ennek az eredménye. Csak még nem látom...

Check in

Múlt hetet a vámpíros álmok jellemezték, kedden éjjel Edward (Twiligh sorozat férfi főszereplője) felesége voltam, és lekéstem a nászutunkat. Ha emellett azt is álmodom, hogy beszélek Ronnieval, elkezdem keresni a vámpírt, mert valószerűbbnek találom. Aztán reggel meglepetten néztem az emailjeimet. Szóval most megint beszélünk, vagy valami olyasmi. Szerdán mindketten hivatalosak vagyunk West kisasszonyhoz. Ha az elmúlt pár napban nem sikerült, ott biztos vagyok benne, hogy tisztába kerülök az érzéseimmel. 

Pénteken elmentünk Kiscsillaggal és Esticsillaggal moziba, hogy megnézzük a Hazugságok hálóját, persze már csak az Aréna plázában játsszák, hol máshol. Aztán kiderült, hogy ott is csak a VIP teremben (WTF?) és 3000 Ftért (Esticsillag meg is kérdezte, hogy és legyeznek közben? mire mondták, hogy nem, akkor drágább lenne), szóval megnéztük a Yesmant és nagyon vicces volt. Azért arra kíváncsi lennék, hogy miért pont a kifutóban lévő filmet játsszák VIPben. Mindegy, mozi után csatlakoztunk a kis társasághoz, bár előtte elmentünk a Nyugatihoz, mert a zacskó mandarin, amit Esticsillagtól kaptam nem elégítette ki az igényeimet, szóval elmentünk az ájjel-nappali zöldségeshez és vettem banánt meg almát. Az már jó volt. Még egy jó kávé kellett volna valahonnan és akkor talán bulizom is, nem csak ülök és nem megyek haza korán. 

Merthogy lementünk a Sokszögűbe, ahol is ott volt Mr. Smith, aki megállapította rólam, hogy szerelmes vagyok annyiból, hogy nem akarok lefeküdni vele. Persze a diagnózis megint téves, de hiába magyarázom neki, mert úgy gondolja, hogy ő nagyon jól látja ezeket a dolgokat, és én meg fogadjam el, amit mond, mert az majd úgy jó. Inkább bólogatok, mert már unom ezeket a felesleges vitákat. 

Aztán mikor leültünk Esticsillaggal, jött egy pasi, aki elkezdett nekem mindenféléről magyarázni, meg kérdezgetett ott tőlem, nem mintha nem mondtam volna el neki, hogy fáradt vagyok, de azért faggatott, hogy az jellemhiba-e, ha valaki túl direkt, mert ő aztán olyan, hogy ami a szívén, az a száján, na akkor kellett volna megkérdezni tőle, hogy akkor miért nem kérdezed meg, hogy le akarok-e veled feküdni. Mindkettőnknek sok kellemetlenséget spórolhattunk volna meg, persze én főleg arra gondolok, hogy ne kelljen már nekem ott ülni és hallgatni, hogy milyen zenét játszanak, meg hogy hova ment most el dolgozni, mert őszintén marhára hidegen hagy. És még én érzem cikinek, hogy nem érdeklődtem. Pedig a hátam közepére nem kívánok egy pasit se, ez meg jön és mondja és jajjjjjj... 

Szóval végül hazataxiztam, mert anyu mondta, hogy inkább azzal menjek haza, mint tömegközlekedéssel, aztán mikor rájöttem, hogy elaludnék az éjszakain, fáznék, és sose érnék haza, hívtam egy taxit. Komolyan megérte. 

Tegnap előtt meg Stereomilken voltunk, most ünnepelték az 5. szülinapjukat, vicces, mert az első koncertjükön is ott voltunk, hát hiába. Van abban valami bájos, mikor egy amerikai fazon, aki Krakkóban él, magyarul énekel. Ő volt Alex, aki vendégfellépő volt a koncerten. Kifejezetten érdekes számai voltak, nekem azt hiszem, hogy a Másnaposság a pokolból és a Sör tetszett legjobban. 

Szóval ezek vannak, meg a bárányfelhők, ahogy Nagypapi mondaná. Most meg dolgoznom kéne. Meg elmenni sétálni, mert elég érdekesen nem alakul sehogy ez a diéta. Amit egyik nap ledobok, azt másik nap visszaszedem, szóval nem tetszik ez nekem. Mindegy, valami csak lesz, stresszelni nem fogok rajta, mert jól érzem magam, és ami van, az pont úgy van jól, ahogy van. Ugye, anyuka?

Én most inkább...

Sültkrumpli

Anyuval belekezdtünk hétfőn a 90 napos diétába, egész jól bírom, tegnap is csak éjjel voltam éhes. Kibírtam a Sokszögűt egy korty pia nélkül, nem is vertem meg senkit, pedig sokszor közel álltam hozzá. Ma meg jó éhesen ébredtem, ettem is egy banánt, aztán mikor anyu hazaért, elpakoltunk és nekiálltunk főzni. Ő cukkinit, paprikát és hagymát főzött (sajnos nem vagyok tisztában a pontos művelettel, amit végzett velük), én pedig nekiálltam a specialitásomnak, a sültkrumplinak. Nem egy nagy cucc az egész, de nagyon finom és gyorsan el is készül, ezért gondoltam megosztom veletek a felfedezést.

A krumplit vékony szeletekre vágom, közben kevés olajat (olivával nagyon finom) melegítek a serpenyőben. Mikor belevágtam a krumplit a forró olajba, ráborítok egy "fél csomag" (csak érzés szerint, de ne spóroljatok vele) oregánót, fokagyma granulátumot és fehér borsot. Mikor a krumpli kezd pirulni, dobjuk hozzá a 3-4 mm vastag karikákra vágott póréhagymát.

Jó étvágyat!

Talán holnap...

Dolgozom ezerrel, mert múlt héten nem éppen volt agyam már hozzá, hogy a napi 8 órás tréning után még fordítgassak. Asszisztens lesz belőlem, gyerekeket fognak rám bízni, bizony ám. Viszont ha nem fordítok, sose indul el a program, és így félő, hogy az apró gyermekek mind az életre felkészületlenek maradnak. 

Szóval még várni kell egy rendes beszámolóra, de valamikor tényleg kreatív leszek és írok. 

Valamiért mostanában nem tudok beszúrni linket a szövegbe, nem tudom, mi lehet a baj, de nem megy, szóval itt a reklám: www.frastrackids.hu

Pedig el akartam rejteni.

Gratulálok,

Zuhan

Meg vagyok zuhanva már megint jellemzően az év elejére, csak kivételesen most inkább testileg, mint lelkileg. Lassan egy hete megint beteg vagyok, fáj a torkom, anyu szerint lehet, hogy csak a száraz levegő, de azért menjek orvoshoz, és ha antibiotikumot ad, azt szedjem. Hát ezt a kört most kihagyom. Nem szeretem a házidokit, úgyis valami olyan gyógyszert adna, ami után százalékot kap. Szóval most ezerrel párásítok, apró edények szétszórva a lakásban mindenfelé, a tűzhelyen forr a víz már vagy 10 perce. Mindjárt mosok is egy adagot, a vizes ruhák is párolognak. 

Tegnap még a kareokee versenyre sem mentem el, pedig éreztem, hogy ez lett volna a kiugrási lehetőség. Itt felfedeztek volna. Mindegy, majd felfedeznek máshol, eddig is jól elvoltam mindenféle fedezés nélkül. Inkább dolgozom, most komoly terveim vannak, már csak a komoly megvalósításon kéne dolgozni, de az energiabefektetés nehéz. Mindegy, talán lassan rászánom magam, haladni látszom a jó úton.

Ma egy hete nem beszélek Ronnieval. Próbálom nem számolni a napokat, meg nem is gondolni rá. Persze nehéz. De egész jól vagyok. És mikor sírok a könyvön, próbálom megmagyarázni magamnak, hogy nem kivetítek, tényleg a történeten sírok. 

Be kéne mennem a suliba is közölni velük a visszatérési szándékomat, aztán küzdeni egyet neptunnal, hogy így januárban összerakjak egy tragikus órarendet, amit majd a tanárokkal elintézek, hogy de hadd járjak már más időpontokban. Igazából persze ehhez sincs semmi kedvem, lassan tudom, mit akarok csinálni. Nem baj, egy közgazdász diploma mindig jól jön. Csak aztán nehogy a végén túlképzett legyek. 

I need a hero!

Ezt meg itt Ciczánál (akinak a blogját itt is szerettem volna linkelni, csak a szerkesztő úgy döntött, hogy ilyet én nem tehetek) találtam. Muszáj volt nekem is kipróbálni rögtön. Itt az eredmény.

És persze hogy ne legyen egyedül, és míg megmenti a világot valaki elintézze a házimunkát is.

Twilight

Engem is elért Barackom fanatizmusa, ő a pasijától kapta karácsonyra, én meg mivel ő nem tudja letenni a könyvet, olvassam el, mert jó. Én biztos vagyok benne, hogy pusztán az az elvetemült szándék vezérelte, hogy én ne tudjak aludni és legyek én is Twilight mániákus, mint ő. Szóval valamikor a hétvégén elkezdtem az elsőt, most már a másodiknál tartok, szigorúan angolul olvasom, mert hát az úgy sokkal izgalmasabb. 

Egész helyes kis történet, nem lövöm le a poént, olvassátok el, nagyvárosi lány kisvárosba költözik és megtalálja élete szerelmét. Élete szerelme pedig tökéletes, és mivel a történet is annyira magával ragadó, hogy hajnali 5kor is csak azért fejezem be az olvasást, hogy valamit aludjak is néha, nem csoda, hogy Ronnie helyett napok óta Edwarddal álmodom, miközben a patkányt szorongatom. 

Egyébként már megint remekül megbetegedtem, valószínűleg elsején, mikor Silent Low Five (How I Met Your Mother) Partyt tartottunk West kisasszonnyal és Életem Értelmével Morrisons 2ben. Ez annyira nem zavarna egyébként, elvagyok én pizsiben egész nap, félig leeső orral, tényleg, csak hogy holnap Morrisons Operában kareokee verseny indul, amire nevezni kéne, na ez... Szóval most félek én nagyon, hogy nem lesz holnapra semmi hangom. Drukkoljatok...

Macskák

Egyébként meg hihetetlen mód ijesztő, ha egész éjjel vámpírregényt olvasol, majd lefekvés előtt (hajnali negyed hatkor) kimész cigizni és valami motoszkál az udvarban. Majd csend, és a sufni mellett, félelmetes hanghatásokkal kísérve harcba kezd két macska. 

Még szerencse, hogy alapvetően csak a szatíroktól, zombiktól, szellemektől (csak a csúnyáktól, a szexiktől nem), ufonautáktól és egyéb undorító lényektől félek. A vámpír cuki, ő maradhat. 

In medias res

Nos, sikerült az új évet egy apróbb tragédiával indítanom. Mostanra összeszedtem magam annyira, hogy írjak is róla. Igazából nem a lelki része lett volna fárasztó, hanem hogy elsején folytattuk a szilveszterezést West kisasszonnyal Morrison's 2ben. 

Rém unalmas beszámoló következik egyébként magasfokú visszafogottsággal. 

Igazából, lehet, hogy drámát kéne írnom belőle.
Helyszín: A nappalink, szilveszterkor

Szereplők: West kisasszony, Selymes Felhő, apu, Ronnie és a barátai, CR

Megszólal a telefon, Ronnie elhagyja a helyiséget. 

Innentől két szálra szakad a történet, mely később ismét összefonódik. A Ronnie részt csak annyiban ismerem, hogy körbetelefonálta a fél lakást, meg a kertet is. A beszélgetőpartner a voltbarátnő, aki valami különös okból kifolyólag nem tudja megérteni, hogy a "ne beszéljünk többet" nem azt jelenti, hogy "hívj fel szilveszterkor és hisztizz a telefonba". Ezt a szálat személyiségi jogok sértegetése miatt nem részletezném tovább.

A CR oldal sokkal mozgalmasabb; tele hisztivel (nem Ronnienak természetesen), különböző alkoholokkal teli poharak emelgetésével, smsezésekkel és hasonlókkal. Mondhatnánk, hogy már mikor a telefon megszólalt, CR tudta, hogy mi történt, a buli végetért számukra, pont, mint mikor először találkoztak Pepita Oféliánál. Azonnal cigarettára gyújtott, bontott egy újabb sört, majd ivott egy kis pezsgőt, végül vaníliás vodkát. Az agya csak járt. Hogy jöhetne ki ebből jól? Legalább egy kicsit? Persze itt nem volt mit tenni, ha Ronnie nem hozza fel, gáz lesz, de hálistennek ő is tudta, hogy baj van. 

A dráma persze igazából csak akkor kezdődött CR számára, mikor a függönyt leengedték, és a színpadra újra sötétség borult. 

A darab vége az lett, hogy már megint csak nem beszélünk. West kisasszonyt letiltottam a beszámolókról, nem hallgathatom meg minden nap, hogy miről beszéltek, elég így is, ha látom, hogy feljön msnre. Lehet, hogy tiltás-törlés lesz a vége, abba legalább csak akkor halok bele kicsit. Lehet, hogy az se túl célravezető, hogy a patkányt szorongatva alszom, mikor felébredek éjjel azonnal azt keresem, de azért mindenről nem fogok lemondani.

Az a legrosszabb az egészben, hogy a buli hihetetlen jó volt, nemcsak őt, hanem a barátait is imádom.  Most velük is "szakítottam". Tény, hogy most találkoztam velük átlagban harmadszor, de akkor is pont olyan jól éreztem velük magam, mint a régi bandával, ami mostanra úgy tűnik, megszűnt létezni. Mindegy, most célok vannak, meg elképzelések, pozitív gondolatok, és komoly igyekezet, hogy ezeket meg is tartsam. Ámen.

Szilveszter 2009

Aludj csendesen...

Éjjel pedig Ronnieval aludtam. Na nem azzal, hanem a tőle kapott IKEA-s plüsspatkánnyal. Még régebben megbeszéltük, hogy ha lesz, róla fogom elnevezni, aztán tegnap végre karácsonyoztunk és megkaptam azt a tündéri nagyfogút. Úgyhogy természetesen, mint eddig az összes többi jószág, ő is bekerült az ágyamba, összebújva aludtunk el, aztán persze a kis huncut eltűnt éjjel és reggel a takarón kívül találtam meg. Nem hiszem el, hogy nem fázott. 

És aki most úgy gondolná, hogy egy öt éves kislány szintjén megragadt szentimentális őrült vagyok, az nem áll messze az igazságtól.

Azért vannak?

Ma elúszott minden reményem, hogy normális szilveszteri buli lesz nálam, gyakorlatilag mindenki lemondta, vagy nem is vették a fáradságot, hogy válaszoljanak a meghívóra, úgyhogy igen, köszönöm, jól vagyok. Elmondhatatlanul nagyot csalódtam szinte mindenkiben. Azokban, akik csesztek visszaírni, azért, azokban meg, akik azt mondták, hogy ha lesz buli, jönnek, aztán végül érdekes módon mégse jönnek, azért. Nem ez volt az első eset, lassanként látom is, kire lehet számítani, hát hadd ne mondjam, hogy elég kevesen maradtak. Azt hiszem, jelen pillanatban Nagypapi az egyetlen, megmondta, hogy nem jön és tényleg nem. 

A többiek meg... Inkább nem is mondok semmit. Megszokhattam volna már.

Xmas

Boldog karácsonyt nektek!:)

Fertoz

Megoleltem anyut, aki beteg, es meg a kezet is elvagta, en meg bekotottem, hogy ne verezzen szegeny. Aztan rajottem, hogy ez nagyon vakmero volt, ugyanis, ha megbetegszem, akkor kenytelen leszek kicsi beteg anyukat meg is fojtogatni. Mikor ezt kozoltem vele, mosolyogva ram nezett es ezt mondta: "De a masik iranyba fertoztem, nem arra, amerre te voltal."

Hiaba, az anyai elovigyazatossag...

Válságállapot

Nos, azt kell, hogy mondjam, hogy tele van a fahócipőm a karácsonnyal idén is. Kezdődött azzal, hogy a kreativ hobbiban nem lehetett kapni alapanyagot az ajándékokhoz. Mostmár végre megszereztem a hiányzó kelléket, de! Ma rájöttem, hogy más is hibádzik a dologból, szóval holnap bumlizhatok be a városba érte hogy hála a jó égnek. 

A bevásárló központokat sem úsztam meg, szombaton anyuval az árkádban jártunk, volt műsor is, a Télapó úgy beszélt a gyerekekkel, mintha hülyékhez beszélne, aztán kezdődött a rémület, szerintem Papp Rita volt, de ha nem, akkor valami hozzá hasonló iszonyat. Szerintem műsor helyett jégert kéne osztogatni a népnek, sokkal nyugodtabban mennének vásárolni. Hétfőn Judyval fogom végigmászni a Westendet, hogy asszisztáljak az ajándékok beszerzéséhez, felkészült leszek, lesz nálam egy fél liter cherry, csak hogy minden eshetőségre felkészüljek. 

A másik, amit nem értek, hogy miért van a lufi aranyárban? Ki az, aki 10 lufiért kiad egy ezrest? Komolyan vérlázító. Nekem egyetlen darab kéne, de erről ne is álmodjak, csak óriás kiszerelésben juthatok hozzá. Az egészben az dühít a legjobban, hogy azt hittem, hogy mivel Ronnie ajándékához már csak ez hiányzott, (na mostmár tuti elgondolása sincs róla, mit kap:D) ha ezt megszerzem, minden megvan végre, csak össze kell rakni. Nem baj, a végén tudom, hogy én fogok nyerni, mert az évszázad ajándéka nem bukhat el egy nyamvadt lufin. 

Egyébként mindenkinek békés boldog karácsonyt, talán lassan nekem is az lesz, csak lennénk már túl rajta...

Nobody else, but you...

It's All Over But the Crying

Szóval pontot tettem egy közel három hónapos keserédes időszakra. Már többször elterveztem, hogy véget vetek neki, de soha nem sikerült, nem vitt rá a lélek, nem voltam hozzá elég erős, nem tudom. Pénteken viszont betelt a pohár, a keserűség hosszú csatában hatalmas vereséget mért az örömre, a reményre, és a többi szövetségesre, ami körömszakadtáig védett engem. Persze most is hiába, a rózsaszín köd eloszlott, és elém tárult a szörnyű valóság. 

Hogy ne csak rébuszokban beszéljek, és kicsit közérthetőbb legyen a dolog, ma megmondtam Ronnienak, hogy mivel nincs túl a volt barátnőjén, jó lenne, ha egy ideig nem beszélnénk, mert a mi kapcsolatunk számomra nem egy egyszerű barátság. 

Igazából nem tudom, hogy mennyit fog ez nekem használni, talán nem őrülök bele teljesen, mert hiszen amiről nem tudunk, nem fáj. Neki sem jó, nekem is nagyon nehéz. Eldönteni sem volt egyszerű, pláne megmondani. Főleg mikor azzal kezdte, hogy milyen jó, hogy végre online vagyok. Sajnálom, Ronnie, tényleg nem akarlak bántani. 

És most befejezem, mert nem látok a könnyeimtől.